A house zene a 80-as években Chicago és New York meghatározó underground klubjaiból kiindulva hamar világuralomra tört, számtalan alműfajjal gazdagodva. A műfaj történetéről szóló cikksorozat első részeként menjünk vissza az időben és nézzük meg, honnan is indult ez a sikertörténet.
Ahogy az előző cikkemben már említettem, a diszkó zene a 70-es évek végén/80-as évek elején sokat vesztett népszerűségéből. Viszont remek táptalajként szolgált egy új elektronikus zenei irányzatnak, mely többek között az akkori technológiai vívmányok segítségével átformálta a diszkó hangzásvilágát. A Roland zeneipari cég ekkor dobta piacra új és megfizethető TR-808 és TR-909 dobgépeit, illetve a TB-303-as basszusgépét, melyek a különböző szintetizátorokkal, lemezjátszókkal, szekvenszerekkel és sampler gépekkel kiegészülve, lehetőségek tárházát kínálták a lemezlovasok számára. Míg a TR-808 hip-hop körökben dominált, addig a TR-909 dobgép az elektronikus zenére volt óriási hatással, annak ellenére, hogy összesen 10 000 darabot gyártottak le belőle. Forradalminak számított, mert játszani is lehetett rajta, nem csak programozni, valamint amiatt, hogy a cintányér és lábcin hangokat valódi hangszerekkel vették fel és táplálták be a gépbe.
Rengetegen kezdtek el otthon, a hálószobájukban (innen a "bedroom DJ" kifejezés) kísérletezni az új felszerelésekkel. A dobgépekkel különböző dobhangokat (snare-pergődob, kick drum - lábdob, hi hat-lábcin, cymbal-cintányér) tudtak egymásra építeni. A samplerrel, szintetizátorokkal és basszusgépekkel lehet a felvett hangot, más néven mintát angolul sample-t visszajátszani. Ez akármi lehetett, például egy hangszer egyetlen lejátszott hangja, külvilági zaj vagy énekhang is. A legfontosabb tesztüzem azonban a klubokban folyt, ahol a ma már house legendáknak számító DJ-k a közönség reakcióit figyelve játszották le saját és DJ társaik új szerzeményeit, miközben új mixelési technikáikat is bevetették. 1977-ben nyitotta meg kapuit két ikonikus hely, a New York-i Paradise Garage, illetve a chicagói The Warehouse.
Paradise Garage, 84 King Street, NYC- 1980-as évek (Credit: Kazuo Washimi)
A The Loft klub mintájára egyik helyen sem árultak alkoholt, így akár vasárnap délutánig is nyitva lehettek a helyek, miközben végig a zene volt a fókuszban. Röviden a "The Garage" hangosítása az elmondások alapján a legjobbnak számított, olyan DJ-kkel a lemezjátszói mögött mint Larry Levan, Frankie Knuckles ("A house keresztapja"), vagy Marshall Jefferson, de fellépett itt többek között Diana Ross és Madonna is. Frankie és Larry addigra már nagy népszerűségre tettek szert mivel mindketten pörgették a lemezeket a 70-es években a Gallery nevű helyen illetve a manhattani Continental Bath fürdőkomplexumban, ahol szombatonként bulikat tartottak. Robert Williams, a Warehouse tulaja először Levant kereste meg, hogy jöjjön Chicagoba és játsszon a klubjában viszont nem tudta rávenni.
Frankie Knuckles azonban elvállalta, nem is sejtve, hogy mekkora hatással lesz ez az eletronikus zenére. Mixeiben voltak diszkó, soul, funk, pop és house lemezek is, kitolva a szombat esti bulikat vasárnap délelőttig. Akkora híre ment a helynek és az itt játszott zenéknek, hogy
az emberek a lemezboltokban kifejezetten house-ként emlegetve azokat számokat keresték, amiket a Warehouse-ban hallottak.
A szóbeszéd szerint így született meg az új zenei műfaj elnevezése, amely a 80-as években a klubokon kívül a helyi rádiókban szólt csak, például a chicagói WBMX, Hot Mix 5 műsorában. Az itt is tevékenykedő 5 DJ előremozdította a house zene térnyerését: lejátszották az újonnan született house lemezeket és élőben mixelték a számokat, úgy mint a klubokban -két lemezjátszóval, két példánnyal ugyanabból a lemezből. Az emberek kazettára vették az adásokat, így azokhoz is elért az új hangzásvilág, akik a klubokba nem jutottak el. Amikor a Warehouse 1982-ben bezárt, Frankie Knuckles megalapította saját klubjait, a Power Plantet és később a Power House-t, mielőtt a tengerentúlon is bemutatkozott. A legendás klub pedig The Music Box néven újranyitott egy új rezidenssel Ron Hardy személyében, aki továbbépítette a Frankie által lefektetett alapokat, sokkal nyersebb és keményebb house hangzást hozva a klub falai közé.
Na de mik is voltak ezek a forradalmi house lemezek?
Az első house számnak Jesse Saunders és Vince Lawrence 1984-es "On and On" című közös szerzeményét tartják. Elmondásuk szerint 1 dollárba került megcsinálniuk egy lemezt, amiből csak Chicagóban 20-30 ezret adtak el. Ez volt az a szám, ami előidézte a house robbanásszerű elterjedését, mivel az emberek rájöttek, hogy nem kell szigorú értelemben vett zenésznek lenni ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy számot. Megtanulták kezelni a már említett technológiákat és új dolgokkal próbálkoztak. A Trax Records és DJ International kiadók berkein belül így olyan house zenék születtek meg, mint Chip E “Time To Jack” című száma, vagy Steve “Silk” Hurley "Jack Your Body" lemeze, amik abból a bizonyos jacking mozdulatból inspirálódva születtek meg. Mondhatni ezek a számok a Chicago house prototípusai, az erős kick drum, a jellegzetes, egymásra épülő snare, clap (taps) és hi hat hangok, illetve a minimalista vokál miatt. Kezdetben kritizálták a hangsúlyos zongora dallam miatt, viszont már a house himnuszának számít Marshall Jefferson "Move Your Body" című 1986-os száma.
A klasszikus Chicago house irányzat mellett fejlődött az acid house és deep house is, majd számos további műfaj.
A 80-as évek közepére a house pedig megérett arra, hogy meghódítsa a világot.
A folytatásra hangolódjatok ezzel a lejátszási listával!