Keresés
  • Lilla Vásárhelyi

A house zene története: Second Summer of Love

Általánosságban elmondható, hogy ami az Egyesült Államokban népszerű lesz, az a tengerentúlon még felkapottabbá válik. A 80-as évek house hulláma a legerőteljesebben az Egyesült Királyság partjait érte el és hódította meg, amit a történelem csak rave kultúraként emleget. Cikksorozatom harmadik részében a Second Summer of Love azaz a "Második szerelem nyara" kerül terítékre.


Akinek a feje fölött összecsaptak a rave hullámai nem más volt, mint az akkori Konzervatív Pártból kikerülő miniszterelnök, Margaret Thatcher aki 1990-ig irányította az országot. Kormányzása alatt hatalmas méreteket öltött az infláció és a munkanélküliség, mely általános elégedetlenséget vont maga után. A '79-es olajválság okozta problémákkal, az ír terrorszervezettel (IRA-val), valamint az 1982-es Falkland-szigeteki háborúban Argentínával is meg kellett küzdenie. Nyílt ellenségként tekintett a szakszervezetekre, mindent megtett hatalmuk visszaszorítása érdekében. Ez többek között a bányászok körében eredményezett hosszú ideig elhúzódó sztrájkot 1984-85 között. Politikájával nem a fiatalsághoz szólt, akik ilyen formán a társadalmi-politikai kirekesztettség és meg nem értettség hatására a zenéhez, egymáshoz és kábítószerekhez fordultak.

A Summer of Love jelenség az USA-ból ered, ahol a 60-as évek végén a hippi mozgalom virágkorát élte. A politikával és a fogyasztói társadalommal szembeni ellenkultúrát megtestesítve, a hippik szabad szerelmet és békét hirdettek a vietnámi háború helyett. Ezt a korszakot, azaz konkrétan 1967 nyarát emlegetik A szerelem nyaraként, mely San Francisco egyik kerületéből nagy utat járt be egészen a keleti partig. Legalább 100 ezer fiatal gyűlt össze a nagyvárosban, hogy a szeretet és összetartozás jegyében önfeledten szórakozzon és a művészeteknek hódoljon.

Az elv 20 évvel később is ugyanaz volt - az aktuálpolitikára reagálva a fiatalok mozgalmat indítottak, bár leheletnyi különbséggel. A rock zene válfajait felváltotta az acid house, techno, house, pop, garage és hip-hop, valamint a briteknél kialakult zenei irányzatok. A zene, a közösség és a tudatmódosító szerek szentháromsága pedig olyan spirituális összetartozást eredményezett a briteknél is, amely nem csak a könnyűzenét, hanem a divatvilágot, a gazdaságot, a társadalmat és a politikát is befolyásolta. Az addigi szegregált kikapcsolódás fokozatosan a múlté lett. Csak úgy mint Chicago és New York underground klubjaiban, az Egyesült Királyságban is a zene hozta össze az embereket, bőrszíntől, nemi identitástól és szexuális irányultságtól függetlenül.


A média rave partiként kezdte emlegetni azokat a több tízezer fős rendezvényeket, melyeket például az elhíresült londoni M25-ös autópálya melletti mezőkön, hidak alatt vagy elhagyatott gyártelepeken szerveztek. Megtalálni ezeket a bulikat szinte annyira izgalmas volt, mint részt venni rajuk. Vagy megkaparintott az ember egy szórólapot, vagy mint egy népmese, a helyszín és minden egyéb infó szájról szájra terjedt - az ember kapott egy telefonszámot, ahol megmondták hova kell menni, a többit már a bulizókra bízták. 1988 és 1989 nyarán hetente több mint 200 ilyen rave partit tartottak szerte az országban, ahol akár 1 millió tabletta ecstasy is elfogyott a 7 nap alatt. Természetesen a kormány mindezt nem hagyta szó nélkül. Egy 1994-es büntetőjogi törvényben többek között definiálták a rave kifejezést, betiltva azokat az összejöveteleket, ahol ,,20 főnél több ember gyűlik össze, olyan zenét hallgatva, mely teljesen vagy túlnyomórészt ismétlődő hangokból és ütemekből áll’’. Egy tollvonással illegalitásba kényszerítették a bulikat, így nem volt meglepő, hogy számos tüntetés szerveződött a törvény ellen. A rendőrség követte és megfigyelte a szervezőket, ám megfélemlíteni nem sikerült őket, a rave vonaton nem volt fék. A szintetikus drogok elterjedése miatt a szeszesital-gyártó cégek úgynevezett alcopopokat, azaz üdítőitalokra vagy limonádéra hasonlító, alacsony alkoholtartalmú italokat dobtak piacra, hogy a fiatalokat visszacsábítsák az alkoholfogyasztáshoz. A DJ-ket azzal vádolták, hogy zenéikkel népszerűsítik a drogfogyasztást, amire ők válaszul csak rátettek még egy lapáttal, vagyis még eggyel durvább acid lemezzel.

Miközben house és techno a tengerentúlon még mindig csak az underground klubokban illetve néhány rádiócsatornán szólt, az amerikai előadók legnagyobb meglepetésére zenéik az Egyesült Királyságban meghódították a slágerlistákat. 1986-ban Farley "Jackmaster" Funk, Jesse Saunders és Darryl Pandy közös száma a Love Can't Turn Around a toplisták 10. helyéig kúszott. Egy évvel később Steve "Silk" Hurley Jack Your Body című száma pedig az előkelő 1. helyen tündökölt Angliában. 1988-ban pedig a chicagói hangzásvilágon túl, Detroit is bemutatkozott: Kevin Saunderson az Inner City formációjával, a Big Fun és Good Life lemezekkel szintén nagy népszerűségre tett szert. Természetesen Frankie Knuckles és Marshall Jefferson sem maradtak ki a dicsőségből, számos daluk klubhimnusszá vált. Persze nem kellett sok idő és házon belül is elkezdtek ezekkel a hangzásokkal kísérletezni. Így született meg A Guy Called Gerald, Voodoo Ray című száma, illetve az első brit house lemezként számon tartott Cariño a T-Coy formációtól. A manchesteri trió oszlopos tagja, Mike Pickering, az ország elektronikus zenei kultúrájának fejlődésében óriási szerepet játszott, ahogy maga a város is.


Manchesterben nyitotta meg kapuit az egyik legelső klub 1982-ben, amit kifejezetten a house zenének szenteltek. A Haçienda csak 1986 és 1997 között telt meg igazán élettel, ahol többek között Pickering volt a rezidens DJ. A klubot alapító New Order rock zenekar ellátogatott New York-ba, az ottani élményeiken felbuzdulva pedig felmerült bennük, hogy hasonló helyet nyissanak az Egyesült Királyságban. Így lettek a Factory Records lemezkiadóval együtt a brit elektronikus zenei szcéna úttörő klubjának tulajdonosai. Már a kezdetekkor is 2500 fős estéket tudhattak magukénak, a létszám pedig hetente akár 1500 új bulizóval is nőtt. A rave persze nem állt meg, a klub után az utcán folytatódtak a nappalig tartó bulik. Az újságok természetesen hatásvadász címekkel lehozták a randalírozások történeteit, így az országban hamar híre ment a klubnak és az itt játszott zenéknek.

1987-ben Paul Oakenfold - DJ, producer, ekkor nem mellesleg a Beastie Boys és Run-D.M.C. brit ügynöke - Ibizára ment megünnepelni a születésnapját Nicky Holloway, Johnnie Walker, Pete Tong és Danny Rampling társaságában. A sziget már akkor is közkedvelt buli helyszín volt, különösen a britek körében, mivel olcsó volt a repjegy, a Baleár-szigetek tengerpartját és naplementéjét pedig vétek volt kihagyni. A csapat az Amnesia klubba látogatott, ahol DJ Alfredo pörgette a lemezeket. Stílusát Balear beat/Balear house névre keresztelték, amit leginkább az eklektikus szóval lehetne jellemezni. DJ szettjeibe mindenféle stílust belecsempészett, a soul, funk és pop számoktól kezdve a bossa nova és jazz dalokon keresztül a chicagói house-ig minden terítékre került nála. Ezt a hangzásvilágot akarták Oakenfoldék az Egyesült Királyság határain belülre vinni, napsütés és pálmafák ide vagy oda. Danny és Jenni Rampling 1988-ban nyitotta meg a Shroom klubot egy londoni konditerem aljában, ahol Danny állt be a DJ pult mögé, Carl Cox-szal egyetemben. Itt hallhattak elsőként a fiatalok olyan forradalmi lemezeket, mint például az Acid Tracks-t a Phuture triótól. A Heaven klub, mely az LMBTQ+ közösségek közkedvelt helye volt, szintén elsők között adott teret a house, acid house, techno és egyéb tört ütemeknek. Oakenfold itt talált otthonra rezidens Spectrum estjeivel és acid house, house lemezeivel, ahogy DJ Fabio is az ő sötétebb, erőteljes lézertechnikával megspékelt, Rage-re keresztelt bulisorozatával.


Ugyan a fent említett brit helyszínek közül már csak a Heaven üzemel (persze már nem az eredeti formájában), ezek nélkül a klub kultúra máshogy festene. Csak úgy, mint kortársaik Chicagóban, az Egyesült Királyság DJ-i és zenészei is szabadjára engedték fantáziájukat, új hangzásvilágokkal, ütemekkel, technológiákkal kísérletezve, mely alapjaiban változtatta meg az addigi elektronikus zenei irányzatokat. De erről majd később.


Természetesen ehhez a cikkhez is összeállítottam egy adag talpalávalót, amit itt, a Vibes and Stuff Spotify oldalán tudtok meghallgatni.