Ahány ház annyi szokás, szokták volt mondani. Ez halmozottan igaz volt az Egyesült Államok számos nagyvárosára, ahol a 80-as évekre kiforrott, klasszikus house hangzás mellett párhuzamosan számos, a house alműfajának számító zenei irányzat fejlődött. Ahogy a cikksorozatom első részben említetettem, ezek a folyamatok többek között a különböző technológiáknak és a DJ-k kísérletezésének köszönhetően indultak meg. A már sokat emlegetett New York és Chicago mellett a követezőkben Detroitra is ki fogok térni, három olyan underground elektronikus zenei műfajt kiemelve, melyek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek világszerte.
ACID HOUSE
Az előző írásomban említett Roland dobgépek mellett egy kis "ezüst doboz", a TB-303-as basszusgép (basszus szintetizátor) volt meghatározó eszköz az elektronikus zene fejlődése szempontjából. A basszusgitárt hivatott helyettesíteni, azonban ebben a formában nem aratott sikert; csak úgy mint a TR-808 és TR-909, ebből is számos zálogházakban és használtáru üzletekben kötött ki. Így jutott hozzá a 303-hoz Chicagóban DJ Pierre is, az acid house úttörője. A potméterekkel (knob) kezdett el játszani, mondhatni addig csűrte-csavarta őket akár a maximumig, hogy végül létrehozta az acid house megkülönböztető jegyét, a magas frekvenciájú, éles, karcos, elnyújtott hangzást. Phuture néven kollektívát alapított Earl “Spanky” Smith és Herbert "Herb J"Jackson Jr. társaságában, akikkel 1985-ben már megírták, majd egy évvel később Acid Tracks címen kiadták a legelső acid house számot. Rajtuk kívül a TB-303 számos más lemezlovasokat is megihletett, például Sleezy D-t, Fast Eddie-t és Armandot. A Muzic Box klub rezidense, Ron Hardy játszotta le először a forradalminak számító lemezeket, majd más népszerű DJ, mint például Marshall Jefferson, is teret adott DJ szettjeiben az acid house számoknak. A klubokba tehát hamar begyűrűzött az új és egyben összetéveszthetetlen hangzásvilág, mely számos további zenei műfaj (pl.: techno, trance), valamint a 80-as, 90-es évek rave kultúrájának kialakulásában is hatalmas szerepet játszott.
DEEP HOUSE
Szintén improvizáció meg persze nagy adag kreativitás és zenei érzék segítségével alakult ki egy lágyabb, mély érzelmekkel teli műfaj: a deep house. Chicagóban egy jazz zenész családból származó srác számos hangszert kipróbált már, míg végül 17 évesen dobverőt fogott, így folytatva zenei pályafutását több különböző együttes tagjaként. Szeretett a háttérbe vonulni és onnan megfigyelni a körülötte lévő világot, ötletei is bőven akadtak, ám kreativitását zenésztársai nem hagyták kibontakozni. Végül otthagyta őket, vett magának egy dobgépet és egy szintetizátort, majd nekiállt megvalósítani az elképzeléseit. Larry Heard megmutatta elkészült szerzeményeit egy ismerősének, aki szerint azok hasonlóak voltak a Warehouse-ban játszott számokhoz. Larry-t kíváncsisága tehát a klubokba hajtotta; rájött, hogy az az a hely, ahol az ő zenéit is értékelnék. Gyakorlásként felvette kazettára a Hot Mix 5 mixeit a rádióból, megvette az első 12-es formátumú azaz 12’’-es (inch) lemezeit, jó megfigyelőképességének hála pedig hamar megtanulta kezelni a lemezjátszókat is. Első száma a Mystery of Love címet kapta, amit Mr. Fingers néven 1985-ben, saját kiadóján, az Alleviateden adott ki. Fent említett ismerősén keresztül ismerte meg egy buliban Robert Owenst, akivel nem sokkal később megalapították a Fingers Inc. nevű formációt. Hozzájuk csatlakozott Ron Wilson, trióvá bővítve a csapatot, így végül 1988-ban adták ki első albumukat Another Side címmel. Larry Heard kezdeti sikerei közé tartozott az 1986-os Washing Machine, illetve a legelső deep house lemezként számon tartott Can You Feel It című szám. Az addigi house zenéhez képest Larry többnyire négy félhangból álló moll akkordokat játszott a szintetizátoron, amire előtte nem nagyon volt példa. Sokszor csak a fekete billentyűkon szólaltatott meg egyszerre, elnyújtva vagy skálaszerűen hangokat, azokat is felemelve vagy leszállítva még félhanggal. Így született meg az a mély, érzelemmel teli, lágy, néha komorabb hangzás, ami a deep house-t elkülönítette a többi műfajtól. Első hivatalos albuma 1992-ben Introduction néven látott napvilágot. Larry Heard 1984 óta töretlenül tevékenykedik, legutóbbi nagylemezét 2018-ban adta ki Cerebral Hemispheres címmel. Munkássága a 80-as években is már megihletett másokat, például Boyd Jarvist vagy Vincent Floydot, akik szintén több sikeres deep house lemezt tudhatnak magukénak. Az biztos, hogy Larry Heard 17 évesen nem tudhatta, hogy azok a bizonyos ötletek megújítják majd az elektronikus zenét, lefektetve a deep house alapjait.
TECHNO
A house zene természetesen átlépte Chicago városhatárait és elért az USA egyik legnagyobb iparvárosába, Detroitba, mely az amerikai autógyártás fellegvára volt. Itt székelt a Ford, a Chrysler és a General Motors is, éppen ezért a város találóan a Motor City és Motown beceneveket kapta. A nagyfokú iparosodás azonban számos következménnyel járt. A lakosság jelentős része a külvárosokba költözött, a belváros fokozatosan elnéptelenedett. A kisebb-nagyobb gazdasági válságok hatására nőttek a társadalmi feszültségek, az ipar visszaszorult, az autógyártás hanyatlásnak indult, így az épületek nagy része elhagyatottá vált. Ám ezek a helyszínek nem maradtak örökre kihasználatlanok. Detroit egyik külvárosában, Belleville-ben ugyanis három középiskolás barátságából és zene iránti odaadásából bontakozott ki az egyik legismertebb underground zenei műfaj, a techno, amely később megtöltötte élettel a kiürült épületeket. Kevin Saunderson tizenévesen New Yorkból ebbe a zöld övezetbe költözött, ahol kezdetben nem nagyon voltak barátai és nem is volt túl sok lehetőség a kikapcsolódásra. Egyszóval unatkozott. A középiskolában sportolni kezdett, így ismerte meg Derrick Mayt és Aaron-t, Juan Atkins öccsét. Sok időt töltöttek az Atkins családnál, így ismerték meg Juant, aki ekkor (80-as évek elején) Cybotron és Model 500 néven már adott ki lemezeket. A középiskola végén Kevin többször visszatért New Yorkba, ahol ellátogatott a Paradise Garage-ba. Larry Levan DJ szettjei és a zene amit a detroiti WJLB rádióban Charles “The Electrifying Mojo” Johnson játszott, nagy hatással volt rájuk. Ezekben a mixekben hallható volt Grandmaster Flash, Kraftwerk, Prince, P-Funk, vagyis minden amit a legnagyobb csatornák nem karoltak fel. Kevint, Derricket és Juant, akiket a történelemkönyvek csak Belleville-i trióként neveznek, a zene iránti szeretetük hozta össze. Ugyan trióként emlegetik őket, de valójában négyen voltak: Eddie Fowlkes nevét sokszor elfelejtik megemlíteni, pedig ő állt a legközelebb hármójukhoz, ő volt az, aki rávette többek között Saundersont, hogy hagyjon fel a focival és kezdjen el zenét írni. Így született meg az a hangzásvilág, amire Detroit hanyatló városképe, az őket körülvevő indusztriális, szinte utópisztikus világ nagyban rányomta bélyegét. Minimalista, repetitív, viszont jól értelmezhető elemekből álló lemezek születtek, ahol a hangsúly a szintetizátoron, a mély és gyors tempójú lábdobon és cinen/cintányéron volt, sokszor valamilyen rövid és ismétlődő vokál szegmenssel megfűszerezve. Nem sok klub adott teret ennek a stílusnak, ám egy mégis kiemelkedő volt. A Music Institute ugyan nem volt hosszúéletű, ám ez volt az első hely, ahol péntek esténként a DJ pultban kifejezetten techno lemezeket pörgetettek. Az itt töltök esték inspiráltak több legendás lemezlovast, például Carl Craiget, Robert Hoodot, Stacey Pullent vagy Richie Hawtint. A techno lemezek amelyek helyet kaptak a klub falai között mind több különböző álnév alatt született. Juan az előző kettőn kívül a Channel One nevet is használta, ez alatt adta ki 1986-os Technicolor albumát saját kiadóján, a Metroplexen keresztül. Derrick May egy évvel később, Rhythim is Rhythim néven adta ki a Strings Of Life-ot, saját Transmat kiadója berkein belül. 2020-ban Michael James, akivel May együtt írta a számot, nemrég nyilvánosságra hozta, hogy több mint 20 személy vádolta meg May-t szexuális zaklatással amiről a Resident Advisor hozott le oknyomozó riportot. Kevin Saunderson szintén maga alapított lemezkiadót KMS Records néven; ez alatt került kiadásra például a Groove That Won't Stop című száma. Stílusába a house sok szempontból jobban beivódott a trió másik két tagjához képest. Ékes példa erre a Big City illetve Good Life című mérföldkőnek számító két dal, melyek 1988-ban, Paris Grey énekesnővel kiegészülve Inner City néven láttak napvilágot. Saunderson ezzel a formációval hamar a toplisták élésre került Nagy-Britanniában, ahol a 80-as évek végén megindult az illegális rave hullám, a Second Summer of Love.
Ízelítőnek pedig összeállítottam egy acid, deep house, techno playlistet, amit a Vibes and Stuff Spotify fiókon csekkolhatsz!