Keresés

Mi az a breaking, azaz a break tánc?


Ugorjunk vissza a 70-es évek Amerikájába, azon belül is New York-ba. Ebben az időben Bronx volt a város legelhanyagoltabb kerülete. Az elsősorban színesbőrű (főleg fekete és latino) közösségek lakta környéket a politika magára hagyta, eluralkodott a mélyszegénység, a bűnözés és a területvédő bandaháborúk. A fiatalok kilátástalanságban nőttek fel, nem volt megfelelő oktatás, se elég munka, se biztató jövőkép.


Azonban, az alkotásra való igény egy általános emberi ösztön, amit ez a környezet se tudott belefojtani a fiatalokba. A tánc, a zene és a képzőművészet állt a középpontban, a motiváció pedig az önkifejezés, a véleményformálás, az alapvető emberi érzelmek kommunikálása, illetve a sikeressé vagy a híressé válás, esetleg egy életcél megtalálása volt. Ráadásul, ez az alkotásban megformálódó túlélési ösztön, az afrikai, karibi és latin-amerikai felmenőktől hozott színes kulturális örökséggel és az akkori kortárs média mainstream termékeivel (zenék, filmek, tv és rádió műsorok) találkozott.


Így a 70-es évek elején, a New York-i gettó utcáin megszületett a hip-hop kultúra és vele együtt a breaking, azaz a break tánc.


Ugyan a gyökerei sokkal régebbre visszavezethetőek, a hip-hop kultúra és a breaking kezdetét 1973-ra szokás datálni. Bár ekkoriban már országos szinten is elkezdett terjedni az új mozgalom híre főleg az underground buliknak köszönhetően –, a nemzetközi média még nem ismerte a jelenséget, így ezekből az évekből kevés felvétel maradt fent a táncról. A mainstream médiába való betörés a 80-as évek elejére tehető, amikor sorra készítették a breaking-t ábrázoló mozifilmeket és videóklipeket. 1982-ben a jött ki a Flashdance, aztán 1984-ben a Breakin’, a Breakin’ 2 és a Beat Street is. Filmek, amelyeknek köszönhetően ez az underground táncstílus a világ összes országába eljutott. Azonban a média kiemelte és megfosztotta a breaket az autentikus közegétől. A breakesek egyaránt megjelentek a legnagyobb nézettségű talkshow-kban és a legolcsóbb tévéműsorokban, kiváló művészek és a legcikibb popzenészek mögött. A trend rohamosan terjedt, fű-fa utcai táncos, sőt instruktor lett. Gyakran előfordult az is, hogy nem az eredeti b-boyok és b-girlök kerültek a képernyőre vagy a magazinokba, hanem az instant 'átképzett' jazz baletteseket és show táncosokat öltöztették bő ruhákba egy-egy műsor erejéig. Mivel mindent el lehetett adni ezzel az új látványos táncstílussal, rengeteg felületen teret kapott. A műsorszerkesztőket, az újságírókat, a kommersz koreográfusokat gyakran csak a látványos mozdulatok érdekelték és a felszínes tudásuknak köszönhetően sokszor összemosták, sőt átnevezték a különböző utcai táncstílusokat. Ennek volt köszönhető például a breaking, a popping és a locking stílusok összetévesztése és összemosása is. Az új breakdancing elnevezés mellett előszeretettel aggatták rá a pop-locking és electric boogie kifejezéseket is az előbb említett stílusok bármelyikére vagy mindegyikére egyszerre. A hip-hop népszerűsödésével együtt megindult a kulturális kisajátítás lavinája.


Idővel, mint minden mainstream trend, a breaking divathulláma is csillapodott, azonban a táncstílus sosem tűnt el teljesen. Az elmúlt közel 50 évben a parkokban, aluljárókban és művelődési házakban meghúzódó b-boyoknak és b-girlöknek köszönhetően, a breaking önálló művészeti formává és mostanra olimpiai sportággá nőtte ki magát az önképző és önszerveződő közösségekben.




Manapság szinte a világ összes országában léteznek breakesek, akik aktívan edzenek és ápolják a kultúrát. Sőt, idővel akkorára duzzadt ez a szubkultúra, hogy szétváltak a mainstreamebb és undergroundabb irányzatai is. Előbbi középpontjában a legnagyobb versenyek állnak, mint például a Red Bull BC One vagy amilyen az olimpia is lesz, az utóbbit pedig a közösség központú, az autentikus eszméket őrző, gyakran fesztiválszerű rendezvények jellemzik inkább.


A breaking egyik legnagyobb sajátossága a sportolói és a művészeti mentalitás találkozása, ami továbbra is felfedezhető az összes platformján. Továbbra is nagy szerepet kapnak az akrobatikus elemek, tehát a power move-ok, a freeze-ek és az egyéb trükkök, miközben a táncos elemek, tehát a toprock és a footwork is ugyanennyire formálják a tánc karakterét. Az, hogy ki mire fekteti a hangsúlyt, már személyes preferencia kérdése. Vannak kiemelkedő b-boyok és b-girlök, akik kifejezetten csak a power move-okra vagy a footwork-re, esetleg a toprock-ra koncentrálnak, és vannak úgynevezett all-rounded táncosok, akik stílusában minden elem felfedezhető. A legszebb az egészben, hogy a breakben nincsenek ‘kötelező elemek’, mindenki úgy táncol, ahogy szeretne. Első lépésként érdemes megtanulni az alapokat, azonban utána, bármi, amit képes vagy kitalálni és kivitelezni, az a táncod része lehet.



Ha zavaros, hogy miért van a táncstílusnak ennyi neve, akkor itt egy kis segítség. A breaking nem intézményes keretek között alakult ki, hanem az utcán, egy organikus folyamat útján fejlődött táncstílussá. Így eleinte még csak neve sem volt, viszont a breakesek b-boy és b-girl (break-boy és break-girl) jelzővel illették magukat és egymást. A break szó eredetileg egy zenei kifejezés, ami jellemzően a funk számokban egy magas intenzitású betétre utalt, ahol a többi hangszer visszalép, a dobos pedig átveszi a főszerepet. A breakdance és breakdancing (magyarul break tánc) szavak a 80-as években terjedtek el a média hatására. Bár a mai napig ezen a néven ismerik legtöbben ezt a stílust, a szakmabeliek fülét gyakran bántja a kifejezés, tekintve, hogy a média felszínes, szakmaiatlan hozzáállását halljuk ki belőle. A 2000-es években elkezdtek újra terjedni a b-boying és a b-girling kifejezések, de feltehetően a szokatlan szóképzés (az angolban nincs olyan ige, hogy to b-boy vagy to b-girl) és a nemek szerinti megosztottság miatt (se nem jellemző, se nem szerencsés, hogy egy sportágat vagy művészeti formát a nemek függvényében kétszer nevezünk el) nem volt hosszú életű a kísérlet.

Jelenleg a breaking a legsemlegesebb és a nemzetközi szakmában legelterjedtebb, illetve az általunk is preferált megnevezés.

A táncosokra pedig továbbra is a b-boy és a b-girl vagy a breaker (magyarul breakes) szavakkal szoktunk utalni. Időnként azonban előfordul, hogy mi is vegyesen használjuk a breaking és a breakdance/break tánc kifejezéseket, aminek fő oka, hogy szeretnénk, ha a laikusok is értenék, hogy mire gondolunk, amikor erről a tánctól beszélünk. Na és hogy jön ide a pop-locking és electric boogaloo? Ide sehogy. Ezekről majd egy másik cikkben mesélünk.


Blogunkon hamarosan további cikket is olvashattok a breaking nemzetközi és magyarországi történetéről és aktualitásairól, zenéről és a természetesen az utcai és klub táncok csoportjába tartozó többi stílusról is!